Ma megtapasztaltam, hogy milyen lehet egy vegyipari munkások által egyenesen a gyárba szervezett koktélpartin Pina colada-t szívni.
Történt ugyanis, hogy az irodám mellett közvetlenül elterülő mosdókat takarítási szertartásnak vetette alá a magyarul szinte alig beszélő, de roppant kedvesen mosolygó takarítónő. Ezalkalomból számítottam némi domesztosz szagra, de arra nem, hogy a modern szergyártó cégek ezt a hagyományosan életellenes aromát feldúsítják némi kókuszillattal, így létrehozva a fent említett vegyi-kopakabana életérzést. És most nem tudom, hogy vajon menekülnöm kéne a halálos klórgáz elől, vagy egyszerűenn csak át kéne adnom magam a duplán émelyítő, hawaii nyarat idéző heverészésnek. Szerintetek?
