A hétköznapokról hétköznapian...

A Microsoft egy évessé váló új mobil operációsrendszere hamarosan életének újabb szakaszába érkezik, amennyiben több, eddig méltatlanul hanyagolt ország is bekerül azok közé, melyekben lehetséges szoftvert vásárolni a WP7 marketplace-ről.

Ma este érdekes dolog fogadott a Zune indításánál, mégpedig az, hogy nem volt inaktív a marketplace rész, ami eddig, arra hivatkozva, hogy olyan régióban vagyok rezidens, ahol ezen szolgáltatás nem elérhető, nem működött. Magyarul szóltak hozzám a szoftverkategóriák továbbá, és ez az ami igazán meghökkentett, magyar forintban voltak kiírva az árak (lásd a képet)

Persze hír még nem jött sehonnan, hogy kishazánkból is elérhető lenne a modern lét ezen csodája, így pillanatokon belül meg is lesem a telefonról, hogy mi a stájsz, ha átállítom a káuntrit Magyarhonra. Tippem, hogy semmi nem fog változni, csak annyi történik, hogy ismét nem fogok tudni címre keresni a bing mapsen, ami szintén Mango feature lesz itthon.

Ezzel kapcsolatban viszont nagyon remélem, hogy a Microsoftos srácok belehúztak a térképészeti tanulmányokba, mert amennyire a felhasználói felületet sikerült teljesen faszára csinálni, annyira használhatatlan itthon a Bing maps címkeresésre teljesen alkalmatlan. Véletlenszerűen megtalál néhány helyet, de ez sajnos nagyon kevés.

A Microsoft legutóbbi mobilos operációs rendszere a Windows Phone 7 immár fél éve kikerült a laborból, a beígért frissítések pedig, hát... jönnek is meg nem is.

Amikor tavaly októberben megvásároltam a Samsung Omnia7 készülékemet kissé talán túlfűtött lelkesedéssel ecseteltem mindenkinek a Microsoft által is hangoztatott, updatekkel kapcsolatos sorokat. Amit akkoriban tudhattunk a frissítésekről az mind szép és jó volt.

Azok, akik hozzám hasonlóan használtak Windows Mobile-t (bármelyik verziót), hozzá lehettek szokva, hogy amennyiben kijön egy új verzió, azt hivatalos forrásból nagy valószínűség szerint  soha nem fogják megszerezni, vagy, ha esetleg mégis, csak nagy nagy késéssel a hivatalos kiadás dátumához képest. Kicsit hasonló cipőben járnak az Android felhasználók. A fragmentáció és a szolgáltatók túlságosan nagy hatalma miatt előfordulhat, hogy hónapokat, kellene várni a készülékünk frissülésére, miközben a gyártó hiteget, a szolgáltató hiteget, a halandó ember pedig valami kevésbé hivatalos megoldás után néz és anyázik egy sort.

A WP7 indulásakor tehát a Microsoft hivatalos álláspontja szerint az volt az álomkép, hogy a frissítések a szolgáltatóktól függetlenül kerülnek a készülékekre. Ez a kiadás dátuma után nem sokkal, kicsit változott és már arról beszéltek, hogy a frissítési procedúrába a szolgáltatók is bekerülnek, és egy frissítési kört "kihagyhatnak", ám a következő frissítés már kötelező. Ez még nem is lett volna olyan nagy probléma, de a szomorú valóság sajnos az lett, hogy a szolgáltatók itt is ugyanúgy késleltetik a frissítést, mint tették azt más platformoknál. 

Jelen helyzetben pedig ez annyit jelent, hogy a Microsoft elérhetővé tette az első nagyobb frissítést (NoDo) március 29-én, ami a szolgáltatófüggetlen telefonokra meg is érkezett, a világ többi WP7 készülék tulaja pedig csak pislogott, hogy mikor kaphatja meg. Köztük én is. A nagy kavarodásban a Redmondi cég csinált egy oldalt a saját frissítéses oldalán belül, hogy hol mikor várható a frissítés, valamint, hogy melyik országban/régióban hol tart a történet. Jelenleg a Deutsche Telekom, aki alá a régiónkban lévő összes "T", így a magyar T-mobile is tartozik a "Teszt" fázisban tartózkodik és állítólag április végéig ott is marad. Tehát egy darabig nem lesz hivatalosan frissítve az Omnia7-em.

Én viszont szerettem volna már a telefonomon látni a NoDo-t, ami többek közt tartalmazza a másolás/beillesztés funkciót, némi gyorsulást eredményez a teljes operációs rendszerben (100-120%), és javít a Marketplace funkcionalitásán. Felbuzdulva egy hétfőn megjelent cikken és egy force updater program egyszerűségén végre én is telepítettem a szóban forgó frissítést, mely hozta az elvárt szintet és elvileg a Microsoft hivatalos update szervereiről húzza le a matériát, ezzel elejét véve a nem hivatalos (főzött) romokkal való üzérkedés ronda vádjának.

Szerda reggel viszont már egy olyan cikk fogadott, amelyben először forrás nélkül, majd Eric Hautala-ra (Microsoft) hivatkozva megemlítették, hogy akik a fent említett Chevron update tool-al frissítik a telefonjukat, azzal nézhetnek szembe, hogy a készülék olyan állapotba kerül, ahol a további frissítéseket képtelen lesz fogadni. Ebből az állapotból pedig csak egy hivatalos rom flash-sel lehet kizökkenteni. Na köszönöm szépen.

Kissé letaglózott a dolog, hiszen senki sem szereti leírva látni félelmei beigazolódását, hiszen, amikor valami nem hivatalosat csinálunk telefonunkkal egyrészt a sok saját felelősséges figyelmeztetésnek köszönhetően, másrészt az illegalitás keserű bűzétől megszédülve azért megremeg az ember keze. Főleg egy 100.000 pluszos kütyünél. 

Második blikkre, kissé hidegebb fejjel eléggé érdekesnek találtam, hogy a MS hivatalos szervereiről letöltött frissítés bármilyen káros hatással lehetne a telefonomra. Ám ez továbbra is csak egy lehetőség. Sokan, akik elvégezték az update-t megkapták a hivatalos frissítést is azóta és nem volt semmilyen probléma, ez azért ad okot némi optimizmusra. A telefon online szolgáltatásaival sincs gond, működik minden a marketplace-től egészen a Live pictures-ig. Bár a gyártóspecifikus firmware-ekről kevésbé szólt a fáma az updater programot jelző blogbejegyzésben és itt érzek néhány gyenge pontot.

Egyszóval azért én remélek. Ha mást nem, hát azt, hogy, ha mégis lenne valami gond, az valami nem hivatalos forrásból szedett programmal megoldódik. :)

Remélem továbbá, hogy az teljesen tiszta minden döntéshozónak, hogy, ha időben megejelenik a frissítésre ösztönző push üzenet a telefonom kijelzőjén, akkor nem csörtetek valami alternatív megoldás felé, és nem hibáztatom az Oprendszer készítőjét, illetve ezt az idióta T-mobile-t, akik azt merik állítani, hogy tesztelik a frissítést, miközben ők semmilyen programot nem építettek be abba, tehát nincs is mit tesztelniük rajta.

A Microsoft részére pedig csak annyit mondanék, hogy legközelebb próbálják meg, egyfelől tartani az általuk szabott határidőket, másfelől kihagyni a lusta disznó szolgáltatókat, harmadrészt pedig tartózkodjanak a felhasználóik riogatásától és ne azt hangoztassák, hogy ha frissítettél akkor rábasztál öcsém, hanem lehetőleg próbálják megoldani a problémát és utána közöljék, hogy azért legközelebb tartózkodjunk a hasonló megmozdulásoktól.

Sokszor csalódtam már az Index.hu szerkesztőiben, de ekkorát már régen. Legalább a látszatát tartsák már fenn az objektivitásnak könyörgöm!

A minap egy tech cikket olvastam az Index.hu-n "Jézuska betelefonált" címmel, ami önmagában is felér egy merénylettel, de ez most kevésbé fontos, mint maga a cikk. Következzen egy idézet:

"Sokkal olcsóbban hozzájuthatunk egy Windows Phone 7-es mobilhoz, és a Microsoft új operációs rendszere még szexibb is, mint az iOS. Hátránya, hogy az online szoftverboltban még csak századannyi program van, mint az iPhone App Store-jában, és olyan fontos programok hiányoznak, mint az Angry Birds játék."

Az, hogy kinek mi a fontos, természetesen teljesen szubjektív, de azért az egy kicsit erős, hogy egy platform esetében az Angry Birds megléte a kulcs. Ha azt írta volna a kedves kolléga, hogy nincs Skype, vagy nincs Opera, azt nyilván érti az ember. Nade egy játék??

Újságírás! Az kell! Nem ez...

Viszonylag sok pizzát rendelek, így kialakult a rálátásom erre a témára. Na persze az, hogy sok pizzát rendelek, csak annyit jelent, hogy sok pizzát rendelek, semmi többet, ezért ne is várjatok többet tőlem, mint, hogy leírom a tapasztalataimat ezen a téren.

Olcsóság, fél nehézség...

Ritkán ugyan, de a kereskedelemben néha előfordul, hogy a legolcsóbb termék a legjobb. Ha pizza, akkor nem fordul elő. Kezdjük mindjárt azzal, hogy aki 700 forintért adja (és akcióban olcsóbb) a sonkás pizzát, az valamin nagyon spórol ugye. Namármost egy sonkás pizzán lehet ugye spórolni a pizzatésztán, a paradicsomszószon, a sajton és persze a sonkán. Egyik verzió sem kellemes, higgyétek el.

Egyszer rendeltem a Pizza Kingből egy bolognai pizzát. Úgy gondoltam adok neki egy sanszot 900 forintért. Kihozták kb 30 perc alatt, ami errefelé tök rendben van, sőt. A bolognai pizza tetején a sajton rajta oda volt rakódva 8-10 deka gépsonka. Ez már önmagában kérdéseket vet fel. Többet is. Sok felé ettem már sokféle bolognai pizzát, a franc tudja, lehet, hogy ez lesz a tuti, mert ott a sonka. Bár gép... Nemtom, úgy voltam vele, hogy nem volt a dolog szimpatikus. De éhes voltam, így belevágtam. Az első5 falat nem volt annyira rossz. Ez csillapította az éhségemet. Aztán elkezdett rohamosan csökkenni a komfortérzet, a végét pedig becsúsztattam a szemetesbe. A tészta lett volna az egyedüli pozitívum, ha nem ázott volna el, a rajta fekvő bolognainak nevezett valamitől. A cucc íze csak annyiban hasonlított egy bolognaira, hogy inkább édeskés volt, mint sós.  Találtam pár csont/rágós szar/mócsing/franctuggya darabot is a "darálthúsban", és bár én koránt sem vagyok annyira finnyás ezen a téren, mint T kolléga, határozottan zavart a dolog.

A konklúzió pedig, hogy a Pizza Kingből soha többet. Érdekes, hogy a kolléganőim pedig odavannak érte, lehet, hogy az ár az ami inkább leragasztja, mint felnyitja a szemüket. 

Ebben a kategóriában foglal helyet bizonyos Patak nevű pizzéria, nem tudom, hogy van e még ilyen, hely egyáltalán. De ha van, akkor meszzíről kerülöm őket, amennyiben ez lehetséges.

A középárú pizzák középszerűek...

Ha akarok enni valamit, ami pizza, és nincs kedvem/pénzem arra, hogy a felső kategóriás kiszállítóktól rendeljek, jönnek az olyan pizzériák, mint a Barát pizzéria, a Cantina Pasta Fresca, a Piazza, az Avanti, a Chris, meg még vagy ezer.

Itt nincs mit mondani, éhségcsillapításra ezek is jók, sőt némi élvezet is párosulhat a dologhoz esetleg, de ezek bizony középszerűek. 

Pizza felsőfokon...

A Don Roberto pizzéria az, ami számomra a legfinomabb pizzát készíti, az áraik viszont nem teszik alkalmassá, legalábbis nekem, hogy a mindennapi pizzaigényemet rajtuk keresztül elégítsem ki. 

A Don Roberto a Róbert Károly körút északi oldalán van, közel az Árpád hídhoz, de aki akarja, úgyis ellátogat a honlapjukra és tájékozódik. Egy pizza ára 990 és 2090 forint között mozog, mérettől és feltéttől függően. Fatüzelésű kemencében sütik a legjobb pizzát nekem. 

Bátran ajánlom kicsiknek és nagyoknak, akár látványosságnak is, mert, az étterem bizonyos fokig látványsütödeként is fungál. Az ember orra előtt készülnek a kerek tésztacsodák. Ráadásként emelném ki, hogy itt a tésztára saját készítésű fűszeres paradicsomszósz kerül, arra a darált sajt, és arra rá a feltét. Így a feltétek is kapnak rendesen hőt a 10 perc alatt, amit a kemencében töltenek, ez is hozzájárul a sajátos ízvilághoz, amit ez a hely nyújt. 

Rendelj csomagot a diginél és kapj mellé ingyen agyvérzést. Expressz, Online, ajánlva. Elképesztő, hogy kis hazánkban, vagy a világon bárhol előfordulhat ilyesmi. De komolyan. 

Először arra gondoltam, hogy írok egy vaskos posztot, amiben körvonalazom a hazai ISP-k segítőkészségét, kiemelve, a címben szereplő céget. De annyira felkúrta az agyamat az imént folytatott beszélgetés az egyik telefonos kollégájukkal (aki teljesen normális volt), hogy inkább csak tömören:

2010. Október 12-n bementünk a digi 3. kerületi irodájába, hogy megrendeljünk egy bizonyos kombinált csomagot. Az ügykezelő nő nagyon gondterhelt volt, és azt mondta, a szolgáltatás beszerelésére minmum 30 (azaz harminc , hogy égne el az egész banda gyehenna tüzén) napot kell várni, de 45 nap körül lesz a tényleges téma. Már ez felkeltette benem a kurvaanyád érzést. Valamit magyarázott, hogy szerelésmi munkák meg ilyenek. Leszarom. Aztán a 45 nap elteltével betelefonáltam, hogy legalább mondjanak valamit, hogy mi a faszom folyik? Erre az ügyintéző kissé lekezelően azt tudta mondani, hogy médiaboxokat szerelnek be a házba és ez tart sokáig. Itt jelezném, hogy akinek 45 napig tart médiaboxot beszerelni (amiről ebben a kontextusban megközelítőleg sincs fogalmam, hogy mi a faszom lehet),az akassza fel magát. 45 nap alatt házat lehet építeni, ha nem hazaiak csinálják. De megnyugtatott az ürge, hogy egy két héten belül lesz szerelés, és minden rendben lesz. Nem lett. Ma betelefonáltam, hogy mi a tököm van, és erre azt tudta mondani a fent említett normális telefonos, hogy az általa látottak szerint mi egy igénybejelentést végeztünk el, és nem tudja megmondani, hogy mikor lesz ebből az egészből valami Internet csatlakozáshoz hasonló. Ezek után elkeseredve láttam a UPC honlapján, hogy amire ők képesek, az bizony 120 megabit le és 10 megabit fel. Mindezt 6000 forintért havonta. Lehetne az olcsóbb 60 megabites csomagot is választani, de abban a röhejes 6 megabit van feltüntetve mint feltöltési sebesség.

De lassan már ez se érdekel. Meg fogom rendelni a UPC-től a szolgáltatást, szarok én a digire, de továbbra se értem, hogy mi a tököm tart ennyi ideig 2010-ben egy magát versenyképesnek mondó cég részéről. Csak mellékesen nyomom a végére: Az előzőleg ebben a lakásban és házban szolgáltató cég (amit a digi megvett) kábele ott figyel a lakásban és a szomszédságnak a wifis jelek szerint digis net csörgedezik valahonnan.

Menjen tehát a digi a picsába bele.

A munkahelyem jellegéből adódóan néha szembetalálom magam egynhány olyan informatikai és egyéb elektronyos eszközzel, melyek ma már különféle okok miatt mosolyt csalnak a hozzám hasonló érdeklődésű emberek ábrázatára. A minap egy 56K-s modemmel találkoztam, mégpedig Accorp gyártmányúval.

A modemes hőskorról minden résztvevőnek megvan a kellemes, vagy épp felháborítóan kellemetlen emléke. Nekem valahogy nagyon távolinak és meseszerűnek tűnik a dolog. Volt ugye egynéhány hátráltató tényező akkoriban, amikkel meg kellett tanulni együtt élni, mert ha csak nem volt az ember annyira szerencsés, hogy TVnet-es környéken lakjon, rá volt szorulva a Matáv rendkívül szar állapotban lévő telefonvonalain keresztül vánszorgó bittöredékek halmazainak Internetté való kinevezésére. Ma már szinte el sem lehet képzelni, hogy egy wired hálózaton 3 azaz három kB/s sebességgel csorogjon az mp3. És a 3 már viszonylag korrektnek volt nevezhető. Aztán persze ott volt a WinMX, meg ezer másik fájlmegosztó hálózat (Napster, LimeWire, DC stb.), amin esetleg a letöltési szálak összekapcsolásával el lehetett érni 10-en fölüli letöltési sebességet is, amit a mai napig nem teljesen értek, de azt hiszem, ez már jól van így.

A weblapok, tartalmukat tekintve még inkább az animált gif felé voltak nyitottak a flash tartalmak helyett, valamint annyira azért nem voltak bonyolult szerkezetűek, így nem is a böngészés maga volt az, ami miatt megkeseredett a rántotta az ember szájában, hanem a tartalmak elérése, mint például egy filmelőzetes, amit az Origo-ról nézegettem anno, az Altavizslán keresztül. Nade a mai Youtube-os világban már nincs ilyen romantika.

Ez a letöltés nem jött volna létre, ha nincs a Modem

"A modem (a modulátor és demodulátor szavakból összetett szó) egy olyan berendezés, ami egy vivőhullám modulálásával a digitális jelet analóg információvá, illetve a másik oldalon ennek demodulálásával újra digitális információvá alakítja. Az eljárás célja, hogy a digitális adatot analóg módon átvihetővé tegye." - Wikipedia.

A modem tehát az Internet mellett hozzásegített az akkor még erősen gyermeklábbelit viselő Multiplayer játékmód élvezetéhez. Igaz ehhez fel kellett hívni a túloldalt a játékon keresztül és meghallgatni a 0-ák és 1-esek beköszönését, de akkor nagyon barónak tűnt, hogy a haverom békáson, én akván a Red Alert Aftermath meg előttünk. És persze azon a pályán játszottunk, amit előtte építettem, csöppet sem igazságosan elosztva az erőforrásokat. Csak akkor volt bibi, ha a gép engem rakott a szar oldalra. Azóta kifejlődött a gerincem, és így utólag is elnézést kedves Mihály! ;)

Anno tudatlanul komolyan azt hittem, hogy az Internethez való csatlakozáshoz valami eszközt majd beköt egy szerelő a modemen kívül, de az Interware-nél csak adtak egy felhasználónevet meg egy jelszót, továbbá egy telefonszámot és hazaküldtek. Azóta több kortárssal is konzultáltam, hogy mi volt az első weblap, amit megnéztek és az akkori érdeklődésünkre visszatekintve (ami azóta sem változott negatív irányban) nem meglepő, hogy sokunknál ez a sex.com volt.

De visszakanyarodva az Accorp remekművéhez el kell ismerni, hogy a nagy méret "rendkívüli" funkcionalitást is hozott. Ez ugyanis egy Data/Fax/Voice Modem. És ezeket a bűvös szavakat olvasva én arra gondoltam, hogy akkor eme funkciók egycsapásra elérhetőek lesznek a szobámból. Egyből én voltam a bizniszmenek császára, át se gondoltam, hogy a fent nevezett funkciókat amúgy leginkább a titkárnő használja.

	A modem hátulja

Na meg azt sem, hogy a Windows 95 kevésbé emberbarát, mint azt a gyönyörű szürkés ikonok mutatják. A faxolás kín volt, a telefonálást is kihagytam, ha lehetett. De például a sima Internet elérés mellett ott volt a Hyper terminal nevű csoda, ami már akkor is elavultnak tűnt. De a haverral, akinek szintén volt modemje (meg valamilyen szülői munkahelyi->otthoni Proxy fogalmam sincs net elérése is...) bőszen cseteltünk. Később lett ICQ, ami a legnagyobb császárságok közé tartozott. Még akkor is, ha az aktív hangfalat véletlenül emelt hangerőn hagyva a bejelentkezésnél szóló hajókürt párszor befosatott...

Aztán 2002-ben kissé már lemaradozva az aktuális trendektől (ADSL, Kábelmodem) egy kicsit idegeskedve küldtem el a Matáv emberét a picsába, miután kijött és 2 perc netezés után azt mondta, hogy ennek a vonalnak semmi baja nincs. Vágyakozva néztem a barátnőmék ISDN-jének nyugat-európai színvonalát. A matávnál és az Interware-nél bepróbálkoztam, hátha lehet nekem is ADSL-em, de annyit mondtak, hogy amerre lakok, sajnos nem terveznek hálózatbővítést.

Úgy egy év múlva leszartam a Matávot, meg a többit is és egy helyi nagyon pici Netszolgáltató kábeles megoldására váltottam, ezzel, nameg a vele járó szimmetrikus 512kbps sebességgel mindörökre véget ért a boldog/boldogtalan Modem korszak. 

Ha már bejegyzést írtam a Windows Phone 7 mobil operációs rendszerről, ráadásul duplát, akkor csak megveszek egy ilyen eszközt, szinte azon nyomban, amint Magyarországon is megjelenik, gondoltam és cselekedtem is.

El is mentem a T-mobil egyik T-pontjába (Mammut I. fenti), hogy szerencsét próbáljak a vásárlással. A Dajcse telekom magyar leánykavállatával szemben felgyülemlett pofozhatnékomat csak és kizárólag az a kellemes szőke hölgy tudta csillapítani, akihez a telefonvásárlás ügyében fordultam. Amúgy is elég idegesítő, hogy fél órát kell várni egy versenyszférában lévő cég képviseletén nem?

Na de mindegy is, a beszerzés körülményei nem tántorítottak el a telefontól, így most itt hever a kezem ügyében egy Samsung Omnia7. Mivel egy drága készülékről van szó, kötöttem rá biztosítást is. Velem sajnos előfordult már, hogy ellopták a telefonomat, na meg az is, hogy a körúton egy hölgyismerőssel a kezemben tapostam a telcsimen, így asszem jól példázom, hogy egy ilyen biztosítás, ami havi 790 forint, nem feltétlenül fölösleges.

Az Omnia7 külseje volt az, ami elsősorban megfogott, a SonyErcisson K800i-óta hiányzott valami igazán szögletes forma az életemből. A hátlap fém, ez is sokat nyomott a latba. Az egész telefon elég masszív benyomást kelt, érezni, hogy nincs egy miliméternyi szabad

 hely sem a házon belül. A 8gB reméljük elég lesz a tárolnivalóra és valószínűleg az 5 megapixel sem fog csalódást okozni, csakúgy, mint a 720p-s videók, amike

t vesz. A képernyő alatt, mint azt a fenti képen láthatjátok, három dedikált gomb található, ami közül kettő kapacitív rendszerű érintőgomb. Ezek a vissza és a keresés gombok. Funkcióikat tekintve, megfelelnek a nevük alapján támasztott elvárásoknak :). 1500 mAh-s akksival kibírta az első napját töltés nélkül, pedig volt nyomorgatva rendesen, de majd meglátjuk. Mindenesetre este felkerült a töltőre, amit egy micro USB csatlakoz

ón keresztül dugtam a kis testébe. BTW ide kell rakni az adatkábelt is, ha ez nem lenne mindenki számára teljesen magától értetődő.

A belső Windows Phone 7. Ha láttál már ilyet, tudod mit várj tőle, ha még nem, tele van az internet vele és én is írtam már egy-két posztot róla. De azért néhány szóban:

Mindentől különbözik és mégsem.
Minden van benne és mégsem.
Nem látszik túl "mélynek" és mégis.

Kissé kifejtve a fenti irodalmárságot, azt tudom mondani, hogy kinézetre teljesen különbözik mindentől, amit eddig technikai eszközön láttam, kivéve persze a ZuneHD-t, ami szintén a Metro UI-t kapta. Kezelésre viszont ismerős lesz mindenkinek, akinek már volt modern okostelefon a kezében, tudni fogja mi a teendője, ha képeket néz, vagy "szörfözget a neten". Aki pedig nem esik a fenti kategóriába, annak sem kell elkeserednie, a telefon (és leszarom, hogy néhány oldalról kitiltanak, ha letelefonozol egy "okostelefont", vagy PDA-t, vagy mittudoménmit) nagyon gyorsan megszokható és megszerethető.

A minden van benne és mégsem, a Marketplace (a Microsoft mobil szoftverboltja) miatt került a képbe. Majdnem minden alapvető szoftvert le lehet szedni erölködés nélkül a Marketplace-ből, de még csak 1000 alkalmazás van, ami egy egy hete nyilvános operációs rendszertől nagyszerű, de a dicső elődök hatalmas számaihoz nem érhet fel. Viszont minden napra jut valami nagyszerű újdonság még egy darabig :).

És végül a harmadik kis mondatocska. Ez a kis semmiség arra akart utalás lenni, hogy ránézésre és első érzetre is kissé minimalista, puritán, egyszerű, stb. a platform. Ám körülbelül 2 perc használat után rá kell döbbennünk, hogy ez bizony nagyon erősen csak a látszat, A dolgok át vannak gondolva, ott vannak, ahol kell, megvan a reszponzivitás is, és ezek mellé rohadtul gyors is a rendszer. 

A magam részéről nagyon meg vagyok elégedve a cuccal, mondom ezt úgy, hogy igencsak magasak voltak az elvárásaim, tekintve, hogy február óta rá voltam cuppanva monitorra, és lestem az infókat. 

Csak ajánlani tudom a Windows Phone 7-t és az Omnia7-et is.

A héten kicsit szellősek a napjaim a munkahelyen, és, mivel az iroda (vagy mi) nem éppen a történések epicentruma, gondoltam hasznosan töltök egy pár órát és lenyomok egy két népet a Civilization 2-ben.

Ez a játék, amit Sid Meier neve fémjelez ugyan, de a keze munkája, ha jól tudom kevésbé, pont a megfelelő szórakozás munka mellett. Nem mondom, hogy a korábban említett Centurio kutya, de azért ez mégis más. Kevésbé unalmas talán, mert összetettebb a feladat, bár mindkettő körökre osztott stratégiai játék és pont ez teszi alkalmassá a munkahelyi laufolásra.

A Civ első részét csak későn (már a megjelenéshez képest, vagy mittudomén) olyan 12 évesen szerttem meg. De nagyon. Valószínűleg sokan vagyunk úgy, hogy egy időben napi több órát töltöttünk a gép előtt csak ezzel a játékkal bajlódva, mert bizonyos szempontokból lerakhatatlan, mint egy jó könyv.

És akkor jött a második rész, amely majdnem minden téren felülmúlta a felmenőt. A majdnem, részemről csak a grafika miatt maradt a mondatban, mert bizony valamiért, az első rész, még ha kezdetlegesebb is, de színesebb, animált, szebb.

A Civ 2 egy erősen befejezésközeli pillanatban. 

A második résznek megvan az az előnye, hogy nem kell hozzá emulátor, az első rész sajna már nem nagyon fut 64 bites win7 alatt. Jól jelzi a Civ2 tökéletességhez közeli állapotát, hogy a mai napig játszanak vele. Részemről a többi folytatás nagy csalódás volt, nem adták vissza az eredeti játék hangulatát. A 4. azaz legutóbbi részt már csak egy ismerősnél próbáltam ki, de szintén hiányzott belőle a civ hangulat. 

Részemről tehát maradok az első két résznél, amíg lesz gép, amin futnak...

Fél éve közelebbi kapcsolatba kerültem egy bizonyos "The guild"  című alkotással, amely, mint kiderült egy sorozat. Nem TV sorozat, hanem Internetes sorozat. A napokban gondoltam egyet és elkezdtem keresni, aminek az lett az eredménye, hogy átfutottam az első két "évadot" röpke 2 óra alatt.

Plot: 

Az MMORPG (Massively Multiplayer Online RollPlaying Game) játékosok éjjel-nappal játszanak, amiből az következik, hogy a civil embertársaikkal teljesen elveszítik a kapcsolatot. Namármost, van itt egy leányzó, aki az utolsó utáni pillanatban szeretne ez ellen valamit tenni, így szakemberhez fordul, aki viszont tőle el. Ám a játékbeli klántársak hirtelen elkezdenek beszivárogni a rendes életébe, az egyikük pedig romantikus hősszerelmessé alakulva be is költözik hozzá.

A sorozatot, mint itt fent is látható a YouTube-on is meg lehet tekinteni, de a http://www.watchtheguild.com címen a DVD kiadást is meg lehet vásárolni, ha valakinek az az igénye.

A főszereplő Codex azaz Felicia Day, aki maga is sokat játszott online, valós élményeit is beleszőtte a forgatókönyvbe, amit szintén ő jegyez. A klán többi tagja, azaz a "The Knights of Good" klán játékosai Felicia-nál is kevésbé ismertek, ami semmit sem von le a tehetségükből.

Mivel az epizódok kb. 5 perc hosszúak, alig von el időt egyéb teendőinktől, így mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a játékosok, és civilek számára egyaránt humoros sorozatot!

Úgy tűnik, hogy, ha az ember 30 év körüli nő, jogosan érezheti úgy, hogy feljutott a csúcsra, ha hiba van, akkor nem miatta, és a férfiak csak azért vannak, hogy megvegyék neki a kocsit.

Felháborodva tapasztalom, hogy, kerülve az általánosítást -> egyes, a feljebb vázolt életkor körüli nők, magabiztossága hamis illúziókba ringathatja őket szerény agyműködésüket és még szerényebb kinézetüket illetően.

Kifejtve ezt a szép körmondatot: sajnos sok a szemtelen lotyó ebben a korban. Ezen a konklúzión keresztül el is érkeztünk egy másik logikai végkövetkeztetéshez, aminek a népességfogyáshoz van köze.

Ha ugyanis az ivarérettségre erősen utaló életkorba lépő "hölgyek" szerint a gyerek csak arra való, hogy azzal ki lehessen később csikarni némi tartásdíjat a gézátó', a magyar népszaporulat emelkedésére való várakozást abba is hagyhatjuk. Továbbá, ha ilyen a mentalitása a szülőesélyes nőknek, akkor ne csodálkozzon egyikük se, hogy a férfiak csak szopatni akarnak, azt is olcsón, ha lehet...

nyehehehehe

Adott egy magát fiatalnak érző alsóközépkorú egyén, aki rongyosra játszotta anno a számítógépét mindenféle fasza párszínes, vagy más szempontból primitív játékkal. Plusz adott egy emulátor, amivel visszazöttyenhet a 16 évvel ezelőtti valóságba. Eredmény, elmélyült 8 órás Centurion játszmák, őrült Sokobanozás, Dukenukemezés napokig és hasonlók.

Ajánlom mindenkinek, aki eddig nem próbálta, hogy midnenképp nézzen rá a DOSBox nevű emulátorra, amivel semmi mást nem kapunk, mint egy tökéletesen működőképes DOS környezet.

Ha valaki szeretne kontrasztosan mozogni a jelenkor játékai között, vagy szeretne 8 vagy 16 bites zenét faragni pattern editoron, mondjuk az FT2-vel, akkor tényleg nincs más hátra, mint letölteni a számtalan hely egyikéről ezt a bizonyos DOSBox nevű programot, felmountolni egy "x" meghajtót a "mount x c:\oldgames" paranccsal, ahol x bármilyen angol ábécében szereplő betű lehet.

Ha ezzel megvagyunk, jöhet is a zavartalan égboltú szórakozás:

"Beware the idle of march..."

A mai napra, valamilyen tartós elmebaj folytán, sikerült lencsefőzeléket rendelni, minek eredményeképpen sikerült viszonylag alacsony útiköltségen eljutnom egy pár percre Románia legsötétebb pontjaira egyidőben.

Egyszer már elhatároztam, hogy soha, semmilyen körülmények között nem eszek jóanyám lencsefőzelékén kívül másmilyet. Ez az elhatározás még általános iskolai menzaélményeim megtapasztalásakor született, amikor is belenyúltam a pokolba szájjal, és durvább hányinger jött rám, mint egy rendes tűzőnapos vodkaivóverseny közben. Ennek ellenére múlt héten sikerült rendelni a Total food nevezetű, magát ételek elkészítésére és kiszállítására specializálódott cégnek kikiáltó izétől.

A csomagolás felbontásakor tudtam, hogy baj van. A főttojás, mint szériatartozék ott árválkodott a főzelék közepén, ekkor felötlött bennem az ötlet, hogy egy szabályos unboxing videót kellett volna csinálni az egész hercehurcáról. Mondjuk a főtt tojás csak a szagával zavart, amúgy nem idegenkedek tőle. Nadehát egy főzelékben mondjuk kissé furának tűnt. Ám nem annyira, mint maga a főzelék.

Általában, ha az ember egy bizonyos ideig áni hagy egy főzeléket mondjuk a hűtőben, akkor a víz, mint olyan elválik a többi összetevőtől. Nade ennyire?! Itt az volt a helyzet, hogy volt a főzelék és mellette egy pohár víz. Ha kísérőként eleve külön csomagolják, még azt mondom, betyár, így viszont megalapozta a hozzáállásomat. Szagra nem derült ki a turpisság, csak amikor melegítés után belekóstoltam a cuccba, ami olyan ízű volt, mintha fogták volna a lencsét, összekeverték volna egy kis terepzöld temperával. Nameg kb. egy vödör sóval. Bár lehet, hogy a tempera alapból sós, nem tudom, még nem kósoltam, de ha valaki már igen, akkor írja meg.

Összefoglalva: Ehetetlen volt, még a WC is visszaöklendezte. Le se mertem fényképezni. Pizza lett belőle, és mivel elegem volt mára a gasztronómiai csalódásokból, Don Roberto + házi paradicsomszósz (szintén onnan).

Ma megtapasztaltam, hogy milyen lehet egy vegyipari munkások által egyenesen a gyárba szervezett koktélpartin Pina colada-t szívni.

Történt ugyanis, hogy az irodám mellett közvetlenül elterülő mosdókat takarítási szertartásnak vetette alá a magyarul szinte alig beszélő, de roppant kedvesen mosolygó takarítónő. Ezalkalomból számítottam némi domesztosz szagra, de arra nem, hogy a modern szergyártó cégek ezt a hagyományosan életellenes aromát feldúsítják némi kókuszillattal, így létrehozva a fent említett vegyi-kopakabana életérzést. És most nem tudom, hogy vajon menekülnöm kéne a halálos klórgáz elől, vagy egyszerűenn csak át kéne adnom magam a duplán émelyítő, hawaii nyarat idéző heverészésnek. Szerintetek?

Itt a tavasz és a MIX10 konferencia, ami sok rejtélyről lerántotta a leplet a Windows Phone 7 series-zel, a Microsoft új mobil operációs rendszerével kapcsolatban. Az előző bejegyzésben taglaltuk a bejelentéskor homályosan megismert tulajdonságokat, most pedig próbálunk kissé teljesebb képet alkotni arról, hogy tulajdonképpen mi is ez a wp7s.

A fátyol leröppent, lefrittyent, lerántódott a dolgokról, így ma már tudjuk, hogy nem lesz memóriabővíthetőség, copy&paste, true multitask. Lesz helyettük nagy beépített flash memória, számot, telefonszámot és egyáltalán mindent felismerő és értelmező algoritmus, és sok sok push. A windows mobil verzióinak rajongói most kissé értetlenül állhatnak, mivel a fent említett újítások pont azokat a dolgokat váltották, amely dolgok hiányát gyakran emlegették az iPhone gyengeségeként, erre most tessék, itt sem lesznek. Mindenesetre remélhető, hogy az újítások mögött indokok is vannak (ez körvonalazódik az előadásokból), és a Microsoft hosszú évek után ismét tesz egy lépést a logika irányába. Sajnos itt az oktalan másolás most nem segít.

Ahogy Steve Ballmer is mondta DEVELOPERS DEVELOPERS DEVELOPERS DEVELOPERS DEVELOPERS, azaz, minden a fejlesztőkön múlik, és ebben az esetben duplán igaza van, mert nem elég, hogy egy az elődökkel nem telejsen kompatibilis rendszert fejlesztettek a Redmondi óriásnál, de mindenki a konkurens Apple alkalmazásboltjának széles kínálatát követeli tőlük is, amit a fejlesztőgárda egy meglehetősen egyszerűen és jól kezelhető, a fejlesztők számára ismerős környezetet biztosító SDK-val próbál elérni, meglátjuk, mekkora sikerrel. Jól példázza a dolog működőképességét, hogy a Twikini nevezetű Twitter alkalmazást, a fejlesztőknek sikerült pár nap alatt megírni az új platformra.

A hardverek gyártói is felsorakoztak az újdonság mögött, így a Samsung, a HTC és az LG is érintett lett a történetben.

Megjelent a Windows Phone 7 Series néven elhíresült Windows mobile 7 és kissé átrendezte az arcokat. Szerintem kevesen számítottak ilyen gyökeres változásokra, és mivel a mobil 7es fejlesztését több, mint 3 éve bejelentették, az egyszeri halandó, a "kiszivárgott" screenshotok alapján úgy gondolhatta, tudja mi következik. Pedig nem.

A most bejelentett 7es fejlesztését a közelmúltban nulláról kezdték, felfrissítették a fejlesztőgárdát és próbáltak kicsit emberközpontúbb operációsrendszert létrehozni, amely törekvés az előző verzióknál nem mindig volt meg a Microsoft részéről, vagy ha meg is volt, nem sikerült nekik. Most viszont igen, a kérdés csak az, hogy vajon mit szól majd a közösség és a közönség az érkező, 7essel szállított készülékekhez.

Windows phone 7 Series kezdőképernyő. Érzékelhetőek az újítások.

Mert van pár funkció, ami átalakult a nagy frissítés során. Például a "Today", bár megtartotta informativitását, ujjal könnyebben vezérelhetővé vált, mint elődei. XBOX Live és Zune intergráció valamint beépített Facebook, Twitter alkalmazások teszik sokszínűbbé az élményt. Az egész OS-t az ujjal való navigációra tervezték, itt már senkinek sem fájhat a Stylus, amit gyaníthatóan azért sokan hiányolni fognak. A rezisztív érintős Windows mobile userek által edig jól kiröhögött iPhone felhasználók mintájára, a Microsoft termékének felhasználói is lemondhatnak a kesztyűs kézzel való taperolásról, hiszen itt is a kapacitív érintőképernyők felé mozdult a hardverkövetelmény.  A Redmondi cég most alap specifikációt is megadott a telefongyártók számára, aminek része többek között a minimum WVGA (800x480) multitouch kijelző, egy vissza, egy Start és egy keresés dedikált hardvergomb, és még pár dolog.

A sok újítás kapcsán felmerült néhány kérdés is, amelyek megválaszolására esetleg a MIX mobile konferencián kerülhet sor. Mi a helyzet a True multitask-kal, ami eddig az egyik előnye volt a platformnak? A fejlesztők sejtelmesen csak annyit mondtak, hogy ez egy összetett dolog. Egyelőre annyit lehet tudni, sokat használjuk majd a "Push" technológiát.

Folyt köv.

Vonzódásom a mobiltelefonokhoz széles körben ismert. Az a tény is, hogy nem nagyon óvom őket. Soha nem volt tokban, vagy egyéb protektor eszközben egyik készülékem se. Kevés kivétellel azonban, a nagyobb bajok eddig elkerültek.

Történt egyszer réges régen, hogy befűrészelve sikerült kiráznom a kabátzsebemből egyik telefonomat az aszfaltra, ahol kis pattogás után nyugalmi helyzetbe került, és egészen addig úgy is maradt, amíg egyik havonta menstruáló embertársammal a karjaimban telitalppal rá nem léptem. Ez egy stabil készülék volt és ezt mindenféle meghibásodás nélkül kibírta, kissé karcos lett a kijelzője, de ez akkoriban, a mindennapi használat szempontjából még nem volt nagy katasztrófa.

Most viszont egy olyan készüléket sikerült padlóra küldeni, ami, bár kor és kategóriatársaihoz képest meglehetősen masszív, mégis jobban megérezte az Oktogon taposóaljzatának keménységét. Bár karcolódásról szó sincs, és végülis használható a gép, sajnos egy-két belső műanyag darabka elvesztette ragaszkodását a szerkezethez, így most, a hátlapot megkocogtatva egy hangyányit üreges hangot hallhat a vájt fülü megfigyelő.

Ám ez csak adalék ahhoz, hogy a nyáron már két éve lesz nálam a kütyü, és lassan érzem a cserére késztető bizsergést. Mivel folyamatosan érdeklődök az újdonságok és egyáltalán minden technikai megoldás irányában, már egy ideje megvan a kiválasztott következő telefon, ami nem más, mint a HTC HD2 (Héjcstíszí HéjdzsDí Tú - ahogy az egyik külhoni, de angol anyanyelvű kolléga ejti) jelzésű emblematikus készüléke. Egyetlen hátránya a készüléknek, hogy még nem lehet itthon szolgáltatónál kapni, függetlenül viszont kissé drága a 180.000 Ft-os vételár. :(

Kissé talán önzőbbnek kéne lenni, és akkor kevesebb csalódás érne az ismerőseimet illetően. Ezekben a percekben épp az infarktust próbálom elkerülni, eddig sikeresen. Szombat este van és, bár nem vagyok híve a kötelező szombati szórakozásnak, a mai napon azért lett volna kedvem hozzá. De egy ilyen ivós beszélgetős, esetleg bulizós mókának az ember ritkán lát neki egyedül, így sorra hívtam az ismerősöket, de sajnos a sok közül csak kettő vette fel, az egyik, amelyik hajnalban indul kéthétre külföldre, meg a másik, amelyik egy fasz, de különben sem szándékozik kitenni a lábát a -9 fokba. Röhejes és kétségbeejtő, hogy az ember nem tud megoldani egy ilyen kisstílű problémát, pontosítva, hogy az egész heti kibaszott munka, plusz, a fent említett ismerős (a második, aki felvette) miatt egy elkúrt pénteki este után szombaton végre jól érezze magát. A rohadt kurva életbe már.

Értem én, hogy a fordítással foglalkozó fiatalok heves késztetést éreznek a kommersz (barátokközt) szleng használatára a munkák során, de azért az "A motornak meszeltek" kifejezés már egy kicsit túl kommersz, a "para" kifejezés mondatonkénti használatával pedig elveszti a varázsát. A "droid" eddig kimaradt, de mintha hallottam volna az előbb egy pár "vágod"-ot. Szvsz a barátokközt is nézhetőbb lenne, ha természetesebbek lennének a párbeszédek, és nem azt mondaná a kiscsaj, hogy a "kutya fáját", hanem pl,  hogy "ajókurvaéletbe". Sajnos a "totál" szó, ha épp nem a benzinkútra értik, vagy a pénztárgépes kontextusban kerül használatra, percekre lefagyaszt, ám sajnos életmódomból kifolyólag (estefelé lerohadok a tévé elé) gyakran találkozok ilyenekkel, hogy "totál hülye vagy", vagy "totál belédzúgtam". Könyörgöm, mikor hallottál utoljára ilyet élőbeszédben?

Ennyit a pletykákról. A hétvégére hazahoztam némi munkát, mert hétfőre nagyon kész kell lennie, de nem nagyon volt kedvem ezért benn maradni  plusz 5 órát. A melóhelyen egy inteles (xeon) póvermekkel dolgozok, itthon egy quadcore alapú PC a pajti. Mások csodáinak a csodájára az a munka, ami bent 5 óra lett volna, itthon 2 alatt simán elvégezhető volt, és ebből is 3/4ed órát a keresés, letöltés, beállítgatás, próba tett ki. Mindez csak azért, mert az osx nem szereti az mpeget (használjál movot meg mp4et mindenre).

A hadművelet sikeresen végrehajtva, új autó beszerezve. A dolog jelentősége ellenére a szerdai papír intézés közben és után nem éreztem, hogy valami jó, új dolgot szereztem magamnak, pedig az eddigi autóm sajnos eléggé rossz állapotban volt ahhoz, hogy bármi felülmúlja. A szóban forgó autó egy Szuzsuzsi Swift, az előző pedig egy Daewoo Tico. (Swift, Tico). Az átvételnél viszont előjöttek a fent hiányolt érzelmek, és az elégedettségi indexem jelentős pozitív ugrást hajtott végre. Ahogy ilyenkor lenni szokott a hétvégén mindenféle regényes úticélokat kerestem a friss élmények számának növelésére, az idő is megfelelő, de eleddig a legtávolabbi hely, ahova eljutottam bizony Budakalász volt. Na igen, nem egy Dakar, de kezdetnek megteszi, és legalább kipróbáltan jó az út is arrafelé, és nem kell azért aggódnom, hogy zacskót szerezzek az úton hagyott karosszériaelemeknek.

Reggel negyedórával korábban jöttem be, azért, hogy jogosan verjem majd az asztalt 3-kor a távozásom ügyében. Remélem sikerül a haditerv, és elkészülök addig, mert muszáj kimennem Budaörs felé valahova, hogy új szállítóeszközt keressek magamnak, mivel a mostani már kissé elhasználódott. Sokat töprengtem az új autó beszerzésén, de arra a meggyőződésre jutottam, hogy mindenképp pozitív irányba fogja elmozdítani az élethez való hozzáállásomat.

Na akkor kezdjük el a dolgokat az elején. Remélem, ha már idáig elvetődtél, nem csak a színes képekre vagy kíváncsi, hanem a szövegre is, mint olyan. Ez a blog azért kezdődik, hogy általa kifejezésre juttassam a tapasztalataimból leszűrt gondolataimat, mert valaki valamikor azt mondta, hogy ez fontos dolog. Nagyszerű, hogy eddig gépeltem a szerkesztő szerint 4 sort, de még mindig nem tudsz semmit a blogom lényegéről. Mindegy, majd kiderül úgyis.