A héten kicsit szellősek a napjaim a munkahelyen, és, mivel az iroda (vagy mi) nem éppen a történések epicentruma, gondoltam hasznosan töltök egy pár órát és lenyomok egy két népet a Civilization 2-ben.
Ez a játék, amit Sid Meier neve fémjelez ugyan, de a keze munkája, ha jól tudom kevésbé, pont a megfelelő szórakozás munka mellett. Nem mondom, hogy a korábban említett Centurio kutya, de azért ez mégis más. Kevésbé unalmas talán, mert összetettebb a feladat, bár mindkettő körökre osztott stratégiai játék és pont ez teszi alkalmassá a munkahelyi laufolásra.
A Civ első részét csak későn (már a megjelenéshez képest, vagy mittudomén) olyan 12 évesen szerttem meg. De nagyon. Valószínűleg sokan vagyunk úgy, hogy egy időben napi több órát töltöttünk a gép előtt csak ezzel a játékkal bajlódva, mert bizonyos szempontokból lerakhatatlan, mint egy jó könyv.
És akkor jött a második rész, amely majdnem minden téren felülmúlta a felmenőt. A majdnem, részemről csak a grafika miatt maradt a mondatban, mert bizony valamiért, az első rész, még ha kezdetlegesebb is, de színesebb, animált, szebb.
A Civ 2 egy erősen befejezésközeli pillanatban.
A második résznek megvan az az előnye, hogy nem kell hozzá emulátor, az első rész sajna már nem nagyon fut 64 bites win7 alatt. Jól jelzi a Civ2 tökéletességhez közeli állapotát, hogy a mai napig játszanak vele. Részemről a többi folytatás nagy csalódás volt, nem adták vissza az eredeti játék hangulatát. A 4. azaz legutóbbi részt már csak egy ismerősnél próbáltam ki, de szintén hiányzott belőle a civ hangulat.
Részemről tehát maradok az első két résznél, amíg lesz gép, amin futnak...
